top-image

Életem egyik legjobb estéjén vagyok túl... Miután kicsöngettek a 8. óráról már siettem is a vasútállomásra. Megérkeztem a Club 202-be, a Skálmöld koncertjéről sajnos nagyrészt lemaradtam, mivel fejetlenség volt s összevisszaság, de amit hallottam belőlük, az jó volt.

Mire minden elrendeződött, már kezdődött a Trollfest koncertje. Nagyon vártam oket, és nagyon föl is pörgettek - a német Metalfesten láttam őket eloször, mondanom sem kell, hatalmas bulit csináltak. Igaz, kicsit féltem, hogy nálunk mi lesz, ugyanis a Trollfest tipikus circle pites nagyon rohanós ugrálós zene, a magyar közönség számára pedig a circle pit elég ismeretlen fogalom - de voltam elég akaratos, és második (vagy harmadik) számon összehoztam egy circle pitet, és amikor a népnek leesett, hogy miről van szó, össze is jött. Igényesen odabaszott (már elnézést) a Trollfest koncert, volt Die verdammte Hungersnot, Essenfest, Karve, Der Jegermeister, Brakebein, Helvetes Hunden Gam, amin a fél Heidenfest lineup zenészgárda ott ugatott a színpadon!

 

 

 

Utánuk következett az Arkona. Negyedszer láttam őket, de cseppet sem unom, főleg, hogy a Slovo számait is játszották! Az'-al és Arkaimmal kezdtek, kedvenc albumkezdésem, tehát nagyon örültem neki. Hatalmas volt, ahogy felvoltultak a színpadra tradicionális ruhákban, hatalmas sámándobbal, kecskedudával és a többi hangszerrel! A közönség Masha láttán megorült, és hatalmas partizás vette kezdetét.

 

Ezután egy újabb újalbumos dal, a Zakljatje következett, amelynek igazán érdekes atmoszférája van, és szerintem ezt át tudták adni élőben is.  Játszották a Leshiyt, és a Slovot is. Szerencsére a Po Siroy Zemlje-re való ugrálás s a Goi Rode Goi sem maradt el.

Majd jött a táncolós blokk. Nagy örömünkre, egész szép kis wall of death kerekedett a Stenka na stenku-ra, témához illően, mindenki bulizott, csak úgy, mint az utána következő Yarilo-ra.

 

Átszerelés után kezdett az Alestorm. A csapat hülyekalóz felvonult a színpadra, és hozták a formájukat - szórakoztatták a népet. Nekik is idén jelent meg új albumuk, így főleg erről hallottunk számokat - Back through time, The Sunk'n Norwegian, Shipwrecked, egy dal erejéig pedig még a Finntrollos Vreth is felment a színpadra és közösen tolták.

 

 

Nem maradhatott el a klasszikus Wolves of the sea, amire hatalmas tánc alakult ki, a Wenches'n'Mead, és természetesen a Keelhauled-dal zártak. Ismét egy izzasztó koncert, és letáncolt lábak, a hangulat pedig csak egyre fokozódott.

 

 

Nem sokat kellett várni, és az egyik olyan kedvencem, akit eddig még nem láttam a Turisas már kezdett is. Gyorsan berohantam az 1-2. sorba, és mehetett a buli. Nagyon vártam a zenekart, és be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket.

Tipikus lehengerlő atmoszférájú "epic'' koncert, nagyszerű dalokkal (volt Hunting Pirates!, szerintem ezt ritkán játsszák... Bár hiányoltam az Alestormos Christ a színpadról a dal alatt). Mathias "Warlord" Nygard sokat beszélt a közönséghez, a sörről, az országról, a magyar-finn barátságról, még egy nyelvórát is rögtönzött, cserébe pedig kapott a zenekar Unicumot. :)

Nagyon nagy örömömre játszották a Rasputint is, amire szép wall of death és táncikálós pogó alakult ki. Utolsó dalként szokásosan lenyomtak egy Battle Metalt, igazán jó hangulatot teremtettek vele, a közönséget pedig rendesen bevonták a csápolásba és táncba.

 

Finntrollra már nem csak én fáradtam el, hanem az egész közönség kb, ez a hátránya ennek a remek lineupnak. Meglátszott a népen a fáradtság, sokkal kevesebben voltunk Finntrollon, aki a főbanda volt, mint Turisason. A pogó is nehezen alakult ki, de aztán elég szép táncolda lett, természetesen legjobban a Trollhammaren mozgatta meg a népet. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de Finntrollék az összes Heidenfest állomáson játszanak két covert, ami általában senkinek sem jön be, én is inkább félrevonultam alatta. Nemsoká feltűnt egy Arkonás Mása a színpadon, aki velük énekelte a Jaktens Tid-et, mint már pár előző állomáson. A Finntrollnál sokan a hangosításra panaszkodtunk, ebben van valami, sok részlet sajnos eltűnt, de így is nagyon jó koncert volt. Hihetetlen erős fellépőket hoztak össze erre a Heidenfest koncertre a szervezők, és mindegyikük oda is tett magáért, fáradtságról nem is hallottak még, csak szórakoztatni akartak - és sikerült nekik. Köszönöm szépen, srácok :)

 Idén már nem terveztem több fesztiválra ellátogatni, de a barátok ereje győzött - a Rockfeszt egy régióbeli kis faluban (Nagyudvarnok, Felvidék) van minden évben (idén már hatodszor!) megrendezve, így egyértelmű volt, hogy sok ismerős is kilátogat - akik miatt már megéri kimenni. Összesen csak 3 zenekar volt, akiket ismertem a programból, abból egy érdekelt igazán, de erről majd később. 

A hely maga nagyon kellemes, átlátható a fesztivál - hátul a sátrak, középen étel és italpultok, elfogadható árakkal, elöl pedig a színpad - aminek egyetlen "hibája" az volt, hogy magas volt, ezt viszont kompenzálja az, hogy kitűnően szólt! 

A szombati s egyben zárónap fő fellépői számomra a környékbeli helyi banda, a Stroke volt.

A zenekar egynéhány tagját személyesen ismerte a közönség nagy része, így az alaphangulat adva volt. A srácok már próbálgatják szárnyaikat és írják a saját dalaikat, de azért a koncertprogram nagy része feldolgozásokból állt. A korai időpont ellenére sokan kíváncsiak voltak rájuk, és szerintem mind jól szórakoztunk a Red Hot Chilli Peppers, Blur, és sok más előadó számaira. 

 

STRoke:

 

 

A Stroke közönség keménymagja, libasorban:

Facebook oldaluk: http://www.facebook.com/pages/STRoke/120056824726733

 

 

 

Utánuk egy kisebb szünetet tartottunk, inkább élveztük egymás társaságát - főleg, hogy még a sátraknál is tökéletesen hallottuk a Survive the Flood és a Wrong Side of the Wall zenéjét.

 

Wrong Side of Wall gitárosa, magas színpad, és Monster

 

Az Idoru koncertjére azért már elkezdtünk éledezni, aktívabban figyeltük a koncertet, a végére oda is mentünk szerencsére a színpadhoz, és egy rövidet táncoltunk - közben be is sötétedett, így adva volt a hangulat, és oldódtak a gátlások :) A koncert után az Idoru-s srácok bejelentették, hogy levonulnak, de a színpad mellett ingyen CD és pólóosztást rendeznek - így több, mint harmincan lettünk gazdagabbak egy Idoru CD-vel, és pár szerencsés egy-egy pólóval is, a srácok pedig még vagy 20 percet ott maradtak dedikálni.

 

Rövid (hosszú...) átszerelés, és megjelent a színpadon az est fő fellépője, a Depresszió - magabiztosan állíthatom, hogy a ma megjelentek több, mint fele miattuk jött ki - a küzdőtér megtelt emberrel, amikor elkezdték az intro-t. A setlist a szokásos volt, Nem akarok elszakadni, Hagyjatok Bízni, Néha, Múlnia Muszáj, Sokkold a rendszert, Mi forradalmunk, Nincs jobb kor, és társaik. 

A zenekartagok nagyon aranyosak voltak, kommunikáltak a közönséggel, szívesen együtt-énekeltek, bohóckodtak, úgy, ahogy azt kell.

A hangulat hatalmas volt, legtöbben énekelték a szövegeket (bár egész sokan voltak a fesztiválon, akik csak valakit elkísértek, és fogalmuk sem volt a műfajról, de ez nem okozott gondot), táncoltak, ugráltak, pogóztak (sajnos olyan lazán álltunk, hogy ment az állatkodás, és a hatalmas röpülve esések, jómagam is szereztem egy csúnya monoklit, de hát ilyen ez a rockszakma) - tehát egy biztos, Depresszióék jól kifárasztottak minket.

Idén már negyedszer láttam őket (összesen hatodszor), kívülről tudtam a programot, de még így sem mondhattam unalmasnak a bulit - természetesen ehhez a haverok jelenléte is hozzájárult... A hab a tortán pedig az, hogy  most sikerült is velük pár szót váltanom, meg "egyen-metálvillázós-képet" csinálnom az egész zenekarral.

 

A fesztivál egybevéve nagyon jó volt, jó árakkal, aranyos szervezőkkel és staffal, családias hangulattal, rendes vízöblítéses WC-vel és jó technikával - az egyetlen gondot a zuhanyzó vagy egyéb fürdőalkalmatosságok hiánya jelentette - bár szinte mindenki haza tudott menni a közelbe, így nekik nem jelentett gondot, én pedig csak egy napra mentem.

 

Végezetül álljon itt pár hangulatkép:

 

 

 

 

 

 Már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy az idei FEZEN szombati napja bizony kihagyhatatlan lesz - és milyen igazam lett! Életem egyik legjobb koncertjén vehettem részt, a Rhapsody of Fire jóvoltából. Már délután megérkeztem a fesztiválra, hogy láthassam a Depresszióékat.

 

Igaz, hogy úgy ötödszörre látom őket, és matinéidőben játszottak, de kitűnő bemelegítés volt. Ismét volt wall of death, és "mindenkiugrik"-os játék, plusz még közönségénekeltetés is, így elmondható, hogy a Depresszió koncertek igazi közösségi élmények:) 

 

Közben megkezdődött a Rhapsody of Fire dedikálása, ahol is kezet foghattam a számomra világ második legjobb zeneszerzőjével, Luca Turillival, és még egy közös kép is készült. Ezután vissza mentem magamnak helyet foglalni, ahogy azt illik - első sor legközép.
 
A koncertet késve kezdték, sokunkat igen felcsigáztak, bár a tömeg egész türelmes volt, a ,,Rhapsody" - kántálások nem voltak túl hosszúéletűek. Aztán lekapcsolódtak a fények, megindult a Dar-Kunor, és mindenkit (legalábbis az első sorokban állókat) beszippantott a Rhapsody of Fire mesés világa, és több, mint egy órán át nem is volt megállás.
 
 
Jött a slágerparádé, a jobbnál jobb csápolós, headbangelős és ugrálós számok, majd az olasz nyelvű Lamento Eroico c. ballada, amin megcsodálhattuk Fabio Leone operaénekesi képességeit. Fabio közönségénekeltett, jó szokásához híven, és úgy tűnt, a többi sráccal egyetemben, nagyon élvezi a koncertet, a közönségénekeltetést megejtette mégegyszer, úgy tetszett neki, elégedettek voltak a magyar közönséggel.
 
 
 
 
Természetesen mi is nagyon elégedettek voltunk velük (habár a koncert rövid volt, és volt benne egy túlontúl hosszú dobszóló és egy basszusgitárszóló is), nem véletlenül voltunk hangosak - végtére is, több, mint 5 éve (nem tudom pontosan, bocsánat) nem jártak már Magyarországon.
Remélem, ezután a kellemes élményük után gyakrabban felénk néznek majd! Az első sorokban igazán megnőtt a hangulat, egy emberként dúdoltuk a dallamokat, énekeltük a refréneket, kibáltuk a kiabálós részeket, és ráztuk a fejünket.
 
 
 
A végén, amikor már az Emerald Sword is lement, a Sea of Fate-t lenyomták playbackről outroként, és a srácok feljöttek még egyszer meghajolni, és levonulás előtt még egy percre megálltak, gitárjukat a magasba emelve, egyfajta lezárásként és tisztelgésként - igazán megható pillanat volt, remélem valaki készített róla fényképet :) 
 
 
Ezután még megnéztük a Quimby koncertjét is, ami Kiss Tibi szerint minden idők legrosszabb Quimby koncertje volt - én nem vagyok annyira otthon Quimby téren, csak azt tudom, hogy nagyon sok ismeretlen, és túlontúl lassú szám volt (csak a végére nyomtak be egy slágerparádét, Magam Adommal, Sehol se találakkal), és hogy Tibi irónikus megjegyzéseket tett ,,a metálosok"-ra, amivel nálam kicsit leírta magát...
 
Ez a 3 koncert szinte tökéletessé tette az estét (habár semmi Rhapsody relikviát nem sikerült szereznem), de el kell mondani, hogy most a két magyar zenekar eltörpült a Rhapsody álomszerű, lélegzetelállító, és hadd ne fokozzam koncertje mellett. 
 
 
 
 
 
 [Bocsánat a képek minőségéért, ennyit bírt a gépem...]
 
Az átvett képekért hálás köszönet Török Robinak!

4,5 óra vonatút oda, 4,5 óra vonatút vissza, megszámlálhatatlan mennyiségű nemalvás, elázás, sárosság, pornyelés, de mindezt megérte idén az a bizonyos pénteki nap, amit a Hegyalja fesztiválon töltöttem.

Már délben érkeztem, hogy - első Hegyaljám lévén - legyen időm feltérképezni a fesztivál területét, megismerkedni a színpadok, kaja-piastandok helyével, és hogy 15:20-kor már a szlovák punkbanda, a Konflikt koncertjére tombolhassak. Szerencsére minden simán ment, Konfliktra beérkeztem a különféle civil sátrak bejárása után a jól megérdemelt első soromba, ahol egyedüliként végigénekeltem a szövegeket.

Ezután nem volt sok megállás, ittam egyet az ingyen osztogatott Borsodi Friss sörökből, és mentem is vissza Rómeó Vérzikék koncertjére, akik mellesleg ugyan abból a városból jöttek, mint a Konflikt.

 

Most csak hátrébbról figyeltem a koncertet, pogónak nálam esélye sem volt, mivel a Pepsi színpad előtt nem volt a küzdőtéren semmi burkolat, így a vízlocsolással (amiért amúgy sok sok köszönet!) rendesen besarasították a poros talajt, így a pogósok emiatt inkább csúszkáltak és twisteltek a koncertek alatt :)

 

A koncert mellesleg nagyon jó volt, rettentően sokan voltak kíváncsiak ebben a korai időpontban Rómeóékra.

 

 

Ezután jött egy rövid megállás, majd indulás a Hegy' Nagyszínpadhoz, hisz jött a Depresszió koncertje. Már a negyedik Depi koncertem volt ez (SZIN 2008, FEZEN 2010, Rockmaraton 2011), és nem is a szívem csücske a banda, mégis jól éreztem magam. Bevetettek minden tömegmegmozgató csodafegyvert, volt közös guggolásból ugrálás, meg wall of death, ahol most teljesen tisztán vettem részt, és jelentem, nincs semmi bajom! xPP

 

Depresszió utolsó számát már inkább otthagytam, hogy bebiztosítsam az újabb elsősoros helyemet, ezennel Dalriadán, akik egy nagyon nem mindennapi ajándékkal készültek nekünk. A szokásos setlist maradt, viszont a Leszek a Hold című Ígéretes dalukat most a CD-n is vendégeskedő Jonne Järvelä-val (Korpiklaani) adták elő - ez nálam kiütötte a biztosítékot, tudtam, hogy ez lesz, de hihetetlen volt magyar kedvenceimet egy ilyen ismert folkmetálzenésszel egy színpadon látni :)

A koncert maga rövid volt, de már emiatt az élmény miatt is teljesen megérte!

Setlist (sorrend nélkül)

Szent László 1

Szent László 2

Kinizsi Mulatsága

Ígéret

Leszek a Csillag

Szondi Két Apródja 1

Walesi Bárdok 1

Leszek a Hold + Jonne

Bor Vitéz,

Hajdútánc

Jött egy átszerelés, mi kifújtuk magunkat, és már színpadra is állt a Korpiklaani. Egy része. Hittavainen nem volt ott, ez már jól kezdődött. És csak ennél "jobban" folytatódott. Már az első szám alatt látható volt, a többi alatt pedig nagyon bebizonyosodott, hogy a zenekar kéremszépen nagyon, de nagyon (csak olyan Korpiklaanisan) be van rúgva... :) Voltak pillanatok, amikor KK-ék egész négyen voltak a színpadon... Szegény Jonne már akkor sem igazán volt képben... Viszont egész idő alatt velem flörtölt, egy számot nekem ajánlott, kijött a színpad szélére elém marhulni, stbstb :)

Akkor már volt egy jó megérzésem. A koncert egy kész drunken show-ba fulladt, a srácok a Tequila közben is megálltak marhulni, a Pine Woods-ba kétszer kezdtek bele, de a közönség részének nagyon átjött, ment a bulizás, még úgyis, hogy csomószor Cane énekelte Jonne részeit is... :)

Setlist (sorrend nélkül)

Päät Pois Tai Hirteen

Cottages and Saunas

Lonkkaluut

Vodka

Tequila

Tuoppi Oltta

Wooden Pints

Vaarinpolkka

Iron Fist

Beer Beer

Pine Woods

 

Koncert után eldöntöttem, hogy én bizony megvárom őket, és ha órákig kell ücsörögnöm a színpad mellett, akkor órákig ücsörgök... Szerencsére ebben társaimra találtam, így egész hamar elment laza egy óra, amíg rájuk vártuk... Míg csak nem kijöttek, Jonne és Cane, meg még egy srác, eléggé részegen csörtettek a Nagyszínpad felé, én meg rászedtem a kicsit félénkebb lányokat, hogy ugyan, osonjunk már utánuk, csak nem előlünk menekülnek... És milyen jól tettük! Lepacsiztunk velük, konstatáltuk, hogy Jonne már nagyon nincs kommunikálós kedvében, viszont a másik két finn még rendben van, így velük járkáltunk egy csomót a fesztivál területén, Jonnét kétoldalról támogattuk (még most sem hiszem el), ittunk a híres Korpiklaani kávéból.

 

Aztán megindultunk megnézni a Slayert, úgy 20 méterenként leálltunk beszélgetni, meg mindig elkeveredtünk máshova. Szegény rajongók, amikor néha-néha felismerték, kik is járkálnak ott! Nekünk kellett szépen elmagyarázni, hogy Jonne nincs a helyzet magaslatán, ha képet szeretnétek, húzzátok oda magatokhoz, mosolyogjatok a fényképezőgépbe, és ennyi:) Így elment laza 1,5-2 óra, közbe hatalmas nagy mennydörgések jöttek, és Slayer alatt kétszer is elment az áram... :) Volt ám sikongatás... :) (-Odiiiiin!!! -Näm Odin, a szvedek buszik! Ukko!) Aztán jött a hívás a srácoknak (a harmadik azt hiszem, a Cane testvére volt), hogy kell menniük vissza, mert fél óra, és indulás van a hotelba... Akkor invitáltak minket a backstagebe, mi meg ugye hülyék lettünk volna nem elfogadni, így betámogattuk őket oda, Jonnét leültettük, akinek nem kellett sok ahhoz, hogy elaludjon. Még fél órát beszélgettünk, élveztük a helyzetet, aztán könnyek nélküli, de nem épp vidám búcsút vettünk a srácoktól, és kihúztunk a backstageből :):)

 

 

 

 

A maradék lányokkal elmentünk a HétköznaPI CSAlódások kocnertjére, akiket szintén (Konflikttal, Rómeóval és Depivel karöltve) Rockmaratonon láttam, és ott jó élményeket szereztem, így jónak tartottam most is megnézni - és nem csalódtam, valóban ismét jó bulit toltak úgy hajnali 2 magaslatában. Aztán túlestünk a hajnalon, a 7:50-es vonattal elindultam haza, ami természetesen késett - így a két szabad órámat Budapesten a Keleti előtt töltöttem, valami random punkokkal csöveztem - ha már úgy megszerettem őket Rockmaratonon, ugye... Hazajöttem, estig még kipowerkedtem magam, utána pedig 17 órát aludtam. Azt hiszem, életem egyik legjobb fesztiválélményét tudhatom magam mögött, ezzel a kis KK-s dologgal. :):)

Egy hét történetét néha a megszokottnál sokkal nehezebb megírni. Főleg ha azt a hetet a Pécs melletti rockparadicsomban, a Rockmaraton szesztigyál, elnézést fesztiválon tölti el az ember. 

Egy igazi kis rockváros épül ilyenkor a sokezer rockernek, a szokásos kempinggel, toi-toi WC-vel, meg a lángosossal - de ki ne hagyjuk a legfontosabbat, a SZÍNPADOK-at. Egész konkrétan 4 színpad volt, ahol jobbnál jobb zenéket hallhattunk látástól mikulásig. 
 
 
A fesztivál az úgy nevezett nulladik nappal kezdődött, amikor a pécsi lakosok már csak azt látták, hogy a rockerek csak úgy öntik el a várost és jönnek és egyre többen vannak.. Aztán a rockerek beértek a célpontjukba, és indulhatott is a banzáj. Hatalmas hangulat kerekedett a fesztivál területén, a mellette lévő parkolóban (ahol nem kevés szesz került elő azokból a csomagtartókból), na meg a parkerdőből, de ez utóbbira még úgyis visszatérünk. 
Az említett nulladik nap inkább csak ilyen bemelegítős, sátoréptős, környékkel ismerkedős nap, túl sok koncert nincs. Én aznap a kötelező adag sör után csak a Rómeó Vérzik koncertjét néztem meg - Felvidékiként bűn is lett volna kihagyni. Először láttam őket, de nagyon meggyőztek, igazi tökös rock'n'roll-t játszanak, nagyon megmozgatták a népet. 
Ezután kis társaságunk el is ment inkább aludni, sok nehéz nap várt még ránk. A kempingben hatalmas hangulat volt, mindenki hangos, mindenki vidám - elvégre Maraton van!
 
 
Az első reggel arra ébredtünk, hogy igen csak meleg van, és készülünk megfőni a sátorban, így inkább elmentünk fürödni - ahonnan a szaunás sokkból gyorsan ki is zökkentünk - ugyanis csak hideg víz folyt - de hát rockerek vagyunk, vagy mik, kibírtuk, és végül jól is esett a kis felfrissülés. Elvonultunk felfedezni a malomvölgyi parkerdőt, ahol már a fél Rockmaraton kint hűsölt/aludt/játszott/pipázott/elkezdte-folytatta az ivást. Valóban, valóban jól jönne 1-2 fa a Maratonra, vagy legalább egy ilyen vizeskapu. 
Amikor estére végre kicsit magunkhoz tértünk, kezdődhettek az - immár nagyszínpados - koncertek. 
A hazai pályán játszó Picsa politikai témás punkjával mindenkit átmozgatott, igazán hangulatos koncertet adtak, csakúgy, mint a Tankcsapda, akik idén nyáron csak ezen a fesztiválon játszottak. Rengeteg ember gyűlt össze rájuk, és a pogó is kellemes volt. A tömeg az utánuk következő Agnostic Front-ra megcsappant, sajnos nem sokan voltak kíváncsiak a "NYHC"-ra, bár az a kevés ember nagy hangulatot csinált. Volt For my family, Gotta Go, meg szerencsémre az A mi manera is, amit nagy spanyolmániásként az első sorba betülekedve énekeltem végig. 
A nagyszínpad elhalkult, de a nap még nem ért véget - hisz következett a SKA-Pécs, akik Ska-Punk feldolgozások mellett saját számaikat is játszották. Koncertjükön pillanatokon alatt táncraperdült az egész rockerek.hu sátor, igazi örömzenét játszanak a srácok, hálás is volt a tömeg, ment a skaingolás, a pogó, és még ráadást is kaptunk! A Legalizacion után pedig elő is került egykét méretes ganja körülöttem... :D Itt viszont véget ért a nap, így is volt vagy hajnali fél 4, mire elkerültünk aludni.
Na igen. ez a Rockmaraton, az embernek nincs sok ideje aludni, hajnalig buli, kora reggel pedig már kidob a sátor - főleg, hogy aznap még az előző napinál is melegebb volt, és a hőmérséklet napról napra csak emelkedett.
 
 
A napok pedig sűrűek, mert nyomni kell, mert itt vagyunk, és koncertek vannak, és off-programok vannak, és metál van. Meg sör. Az életmentő hideg sör. Főleg, hogy ilyen időben egy korsótól berúg már az ember.
Józanon, vagy épp még másnaposan is talált magának az ember programot - társasjátékozás, építőkockázás a Menedékben, vagy a Rockerek.hu és a Rockélet.hu sátor viccesebbnél viccesebb programai segítettek elütni az időt a koncertekig.
A második nap a folké volt, egy népimetál trió uralta a színpadot az este. A fesztiválra már visszaérkező Varg indította a folkoskodást, aki egy remek koncertet csináltak, megannyi hangulatos számmal, a Dalriada pedig csak tovább fűtötte a tömeget. Számomra külön öröm volt, hogy Dalriadán oly' ritkán hallható, jó hangosítást hallottunk, a tortán a hab pedig az volt, hogy a basszusgitár nagyon hangosan szólt - szívemnek legkedvesebb hangszer az, így ez is egy különleges koncert volt, hatodik Dalriada koncertem lévén is. A stílust szerető tömeg már jelentősen összegyűlt, mire elkezdett az Eluveitie, aki egy szép kis programot hozott nekünk magunkkal.
[Körülbelüli setlist: Szent László 1, Szent László 2, Kinizsi Mulatsága, Ígéret, Leszek a Hold, Leszek a Csillag, A Walesi Bárdok 1, Szondi két Apródja 1, Hazatérés, Hajdútánc]
 
 
 
 
 
Egy Rockmaratonos Facebookos játék révén lehetőségem volt bejutni a backstagebe és beszélgetni, fotózkodni egyet a bandatagokkal, akik nagyon aranyosnak bizonyultak, mindenki végig mosolygott, Chrigel pedig csomó időt töltött kint is, az emberek között.
 
 
 
Itt a hangosítás nem volt tökéletes, de fesztiválhoz, és a zenekarhoz képest csak dicsérni tudok mindenkit, aki dolgozott azért, hogy ilyen legyen - azért egy ilyen népes zenekart, ennyi hangszerrel nem épp egyszerű kihangosítani. A srácok folyamatosan hergelték a népet, és szedték elő a jobbnál jobb nótákat, számomra mindenképp ez volt a 'Maraton legjobb koncertje.
[Körülbelüli setlist: Inis Mona, Thousandfold, Tegernako, Slania's Song, Kingdom Come Undone, Qouth the Raven, Bloodstained Ground, Andro, The Essence of Ashes]
 
Varg alatt még elfutottam Bloody Roots-ra, hogy végre őket is láthassam, és nem bántam meg - kemény, szigorú, zúzós koncertet adtak, sok Moby Dick nótával is fűszerezve.
Az Eluveitie okozta élményeket nem sokat hagytuk üllepedni, mentünk is át a szlovák Konflikt koncertjére. Sok éve álmodozok arról, hogy egyszer majd végre a Mrtva Planeta-ra fogok pogózni, és ím, most végre sikerült... És emellett ért egy meglepetés is, amikor az énekes megszólalt teljesen tisztán, szépen magyarul..:O:D 
Ezzel aztán véget ért a nap, eltettük magunkat holnapra. 
 
 
A csütörtök ismét "sablonszerűen" indult, ki a parkba, ismerősökkel (régiekkel, és egy csomó Rockmaratonon szerzettel) ki a parkba, és punnyadás, meg mászkálás - de ez így a jó. Ma egy fokkal lazább nap várt minket, a tehetségkutatón megnéztük a Scerra-t, akik körülbelül lezúzták a hajunkat, utána átmásztunk Burnoutra kicsit táncikálni, majd egy kisebb szünet után következett számomra a KerecsenSólyom, akiket eleinte nem szerettem, de most minden várakozásomat fölülmúlták, és az énekesük is hatalmas arc, remélem jövőre is jönnek, vagy legalábbis látom még őket. 
 
 
 
Volt egy régi tervem, hogy végre részt veszek egy Wall of Death-ben, aztán rájöttem, hogy én ahhoz még mindig félős vagyok, és csak alkohollal megy meg... Depresszión pedig mindig van Wall of death... Így eljött a nagy alkalom, szerintem nem akarom részletezni, négy nagyvadász után nem sokra emlékszem a koncertből, de volt WoD, pogó, nyakban ülés... Még bementem Wisdom koncertre, akik nagyon régi kedvenceim, de egy szám végigállása után inkább hátravonultam, leültem, de mivel azon kaptam magam, hogy el is aludtam, inkább elmásztam a sátramig... és mint egy hulla... :) 
 
 
 
 
 
A péntek a ... ki sem mondom mi jegyében telt, bementünk Pécsre, ott igyekeztem magamból húslevessel meg Mekivel embert csinálni, dögmelegben, liftezett a gyomrom, de aki hülye az meg ugye szenvedjen :)
Késő délután értünk vissza, de barátosnővel mindketten a "hagyjatok békén és menjetek anyukátokba" voltunk, így inkább csak végigültük az egész estét a kerítés mellett, és gyűjtöttük az energiát másnapra.
Mert hogy másnap várt minket többek között az egyik legjobban várt név, a Paddy and the Rats!
 
 
Természetesen volt ott DemonLord, akik szintén megleptek-meggyőztek- és ezzel megnyertek maguknak, nagyon jó produkció volt. Ezután már szinte ki sem mozdultunk a rockerek.hu sátorból, jött a már említett Paddy and the rats, az ír kocsmarockjával... Hát egy mondatba nehéz leírni, de ennyi embert én még táncolni egy koncerten nem láttam, hatalmas volt, enyhén folyott rólunk utána a víz. Utánuk következett az Auróra, immár csak három taggal, de annál nagyobb sikerrel. Sok-sok év kihagyás után játszottak újra a Maratonon, az emberek viszont nem felejtettek, imádták őket most is. Volt Előre kurvák, gengszterek, 88' telén, Kifacsart citrom, és még egy csomó más. Természetesen ment a tánc, főleg a punkok részéről, még nézni is öröm volt, hogy ropják. :) Játszották a Nem hagyom magam-ot, is, amiért imádtam őket, ez a szám éltett kint, ezt hallgattam, és dúdoltam, hogy ,,nem hagyom magam", amikor fél Németország ellenem fordult :))
 
 
Beálltunk ezután a következő punkzenekarra, a The Casulties-re, akik először játszottak Magyarországon, de csak a sátorban kaptak helyet, viszont rengeteg tarajos megjelent - bár, utolsó nap egyik utolsó koncertje lévén a legtöbben részegek voltak, de a hangulat mindenképp párját ritkította.
Számunka a Nightwish tribute, a Nightquest jelentette a fesztivál végét, már azon is bealudtunk volna, ha nem NW-t játszanak... Tavaly is ők voltak nálam a fesztiválzárók, léleknyugtató muzsikájuk nagyon jó volt a megfáradt rockereknek - bár sokak még aznap is hajnali ötig ropták a rockdiszkóban.
Utána egy rövidebb alvás, és elérkezett a fesztivál legszomorúbb pontja, a pakolás... Mindenki leamortizálva, kifáradtan, koszosan, büdösen, összezavart gyomorral, taknyosan, fájós torokkal, vagy legalább 4 állapot kombinációjával készülődött hazafele, hogy aztán az 1-6 órás vonatúton szépen beájulhasson és kezdhessen melegíteni a következő évi Rockmaratonra. 
 
 
 
Számomra az első maratoni hosszúságú fesztivál volt, eddig csak 1-3 napokra mentem, és el sem tudtam képzelni, mi az a 6 nap. Bár egy csomó pénzem elment, és megszámolhatatlan mennyiségú kék, zöld, lila folt, horzsolás és púp van rajtam, csak azt tudom mondani: MEGÉRTE!!

 

Itt olvasható a Metalfestes bulik után készített interjúm Pasival, a finn szimfónikus metált játszó Thaurorodból!

 

Kérlek mesélj nekem a zenekarról – hogy találtatok egymásra, és mi volt a kezdetkor  a célotok? Úgy működik még ma is a zenekar, ahogy akkor elképzeltétek? Hogy kell kiejteni  a neveteket, a Thaurorodot?

 

Én, Joones és Emil egy iskolába jártunk és innen ismertük egymást. Lasset később ismertük meg, amikor már mind Hyvinkää-ban éltünk. Lasse igazából nagy Thaurorod fan volt, mielőtt megkértük, csatlakozzon a bandához – először csak,mint cseregitáros. Michelere csak véletlen találtunk rá – neten keresgéltünk a lehető legjobb énekes után és ő is kimondottan érdeklődött a bandánk iránt. Vili a finn Raskasta Joulua (angolra fordítva Heavy Christmas) nevű projektben is játszik, olyan nevekkel, mint Marco Hietala, Tony Kakko, Antony Parviainen, Jarkko Ahola, Ari Koivunen, stb. Láttam egyszer egy bulijukat Tamperében és nagyon tetszett, amit Vili a színpadon művel, és már ekkor tudtam, hogy le kell cserélnünk a billentyűsünket – megkérdeztem Vilit, és szívesen belépett!

Az elején a cél az volt, ami most is, turnézni, albumokat készíteni, rajongókat gyűjteni – amennyit csak lehet, és fene jól szórakozni a zenekarral. Csak hogy most ezek a célok sokkal lehetségesebbeknek tűnnek, mint 5 éve! Nekem mindig célkitűzésem volt előrevinni ezt a bandát, mindenféle módon, és valahogy ennek a nagy része olyan természetesen történt. Kiválasztottuk a megfelelő srácokat, szóval szerintem legalább részben úgy jött össze, mint ahogy anno elképzeltük. A Thaurorodot pedig Thaurorodnak kell ejteni, könnyű, ugye?

 

 

 

Hogy szerez egy finn zenekar egy olasz énekest? Hogy ismertétek meg Michelet?

Énekes nélkül voltunk, és az interneten találtuk. Felvettük vele a kapcsolatot – és szívesen csatlakozott. Próbálkoztunk finn énekest találni, de valahogy nem jött össze. Ilyen egyszerű!

 

 

Ki írja a dalokat a zenekarban? Hogy néz ki nálatok egy átlagos nap a stúdióban?

Én és Emil írtuk eddig a dalokat, de a második albumnál már Vili is be fog segíteni, Michele pedig a z énekdallamok írásában vesz majd részt.

Nehéz elmondani a stiúdózós napot... nagy mértékben függ attól, hogy hol tartunk a felvételekkel, de mindig jó móka, független attól, hogy épp a dobokon, szintin, éneken dolgozunk, vagy épp már a keverési fázisban vagyunk.

 

 

Mit csináltok, amikor nem turnéztok és zenét írtok? Van más munkátok is a zenészségen kívül? Esetleg valami különleges hobbi?

Michele és Vili midnketten szabadúszó zenészek, tanítanak, meg ilyenek. A többieknek mind megvan a civil melója is, de persze nagyszerű lenne, hogyha az összes időnket dalírásra, próbálásra – vagy épp ennek az interjúnak az időbeli megválaszolására fordíthatnánk :D

Nem tudok róla, hogy bárkinek közülünk lenne bármi különleges hobbija, cask a szokásos dolgok. Én személy szerint imádok főzni, ez a másik szenvedélyem. Egyesek közülünk gyúrnak, x-boxoznak, vagy ilyesmi, na meg természetesen bulizunk! …Ha ezt hobbinak hívhatjuk!:D

 

 

Kik a zenekar kedvenc zenészei?

Nagyon sok kedvencünk van azok közül, akikkel lehetőségünk volt együtt turnézni, pl MichaelRomeo, russel Allen, Jeff Loomis, Kai Hahto, Jari Mäenpää, de sokkal sokkal több van!

 

 

Épp, hogy csak utána vagytok a Metalfestes buliknak. Mesélj valamit erről a hétvégétől. Gondolom fáradtak vagytok, igaz? Milyenek voltak a bulik, milyen érzés volt ilyen hatalmas színpadon játszani?

Mostmár egy pár hete annak, hogy túl vagyunk a Metalfestes bulikon, de az volt életünk legjobb hétvégéje! Nagyszerű srácok a turnébuszban (Wintersun, Hell), nagyszerű színpad, és szuper bulikat toltunk! Úgy éreztük magunkat, mint otthon! Igen, EMBERTELENÜL FÁRADTAK vagyunk, az utolsó buli után, jobban mondva az utolsó afterparty után, ami a buszban, a reptérre való út közben történt! :D

 

A Warrior’s Heart videóklipje egyszerűen nagyszerű! Kinek, és hogyan jutott eszébe egy ilyen klip ötlete? Ez egy kivételes alkalom volt, vagy ilyesmi vicces arculatot szeretnétek a zenekarnak adni?

Egy svédországi filmes gárda készítette a klippet, és a rendező, Robert Alexander Stål ötlete volt egy részben vicces klip, mert a nevetés összeköti az embereket! Úgy gondolom, nagyon jó munkát végzett a videóval! Nem mondanám, hogy vicces arculatot szeretnénk a badának, de nem is akarunk túl komolyak lenni! Tehát a munkánkat a bandában komolyan végezzük, de szeretnénk magunkat jól érezni a színpadon, és egy jó koncert után a színpadon kívül, például!

 

Vannak-e kapcsolataitok más, hasonló stílusban játszó metal bandákkal? Esetleg nyílik ebből bármi lehetőség közös turnéra?

Kapcsolatba kerültünk pár bandával, akikkel együtt turnéztunk, pl. Sabaton, Alestorm, Hell. Emellett ismerünk is pár embert nagyobb metálbandákból, főleg finnországiakból… Meglátjuk, mi lesz a közös turnézásból!

 

Milyenek a rajongók reakció? Elég gyorsan híresek lettetek! :)

A rajongók reakciói cask egyre pozitívabbak és pozitívabbak lettek, és szerintem ez a lényeg – fejlődni és jobbnak lenni, jobb véleményeket kapni. Mindig nagyon jó érzés hallani az emberektől, hogy jó volt a buli, vagy tetszik az album!

 

Milyen érzés aközül ,,a sok finnországi metálbanda közül” egynek lenni? Az országotok egy a TOP metál országok közül.

Szuper érzés. Sok nagyszerű banda finn, de így is, mi csak egy banda vagyunk, nem fontos, hogy finn-e,vagy sem. A finn metálbandák igazán elismertek, úgyhogy reméljük, számunkra is előny finnországinak lenni. Finnországban elég jó dolognak tartják, hogy nem finn az énekesünk, és a finn közönség igazán szereti Michelet!

 

Mik a terveitek a jövőre? Dolgoztok az új albumon, vagy inkább turnézásra koncentráltok?

A Metalcamp –es concert után nekiállunk próbálni a második albumra, és elkezdjük felvenni az új dalokat, amint cask lehet. Amíg a második album keverési fázisában vagyunk, valószínűleg nem fogunk koncertezni, először szeretnénk, ha az album kész lenne. Természetesen miután kész, remélhetőleg egy nagy turnéra indulunk!

 

 http://www.thaurorod.com/

http://www.facebook.com/thaurorod

 

 Bevezetés és bemelegítés

 Körülbelül 200 napja számoltam vissza a napokat, a jegyet már október óta a kezemben tarthattam, és akkor egyszercsak itt volt! Fórumon találtam magamnak autót, bár igaz Berlinből, ami kicsit kitérő, de még így is jobban jöttem ki. Csütörtökön már indult a mandula, az út könnyen ment. Sofőrünk kapott egy hívást, miszerint a bejáratnál kb. Chicagóig áll az autók sora... Ő viszont a Metalfesten dolgozik, vagy valamit csinál, így a VIP bejáraton mentünk be - ahol igyekeztem barátokat szerezni, de nem volt túl nagy sikerem, bár kaptam pár sátorfelajánlást :P Ennek köszönhetően sem a csütörtöki 5 eurót nem fizettem ki, és át sem kutatták a csomagomat...:D Kipakoltunk, és irány a fesztiválterület - mondanom sem kell, eléggé eltátottam a számat, hogy mégis hova kerültem... - hatalmas nagy a hely!

 

http://a5.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/248688_2078931095495_1311562757_2503865_4069402_n.jpg

 

http://a2.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/253793_2078931895515_1311562757_2503868_3237203_n.jpg

 

És ez csak a fesztivál egy része!

 

Felhívtam a két magyaromat, hogy keressük meg egymást, és hadd táborozzak le melléjük - itt jött az első bökkenő - senki nem vette a telefont - hát mit lehet tenni, hátizsákkal, sátorral, hálózsákkal, meg az ördögvillámmal (ami amúgy akkor sikert aratott!) körbejártam kétszer a 3/4 fesztiválterületet, magyar zászól után kutatva, de sehol nem láttam semmit... 

 

Nagy szerencsémre még előző nap gyorsan fölvettük a kapcsolatot egy lengyel sráccal, aki szintén egyedül jött, és lengyeleket keresett közös bulizásra, én meg beajánlottam magam, ha már tudok lengyelül. Így felhívtam őt, találkoztunk (képen azelőtt egyszer sem láttam, tehát érdekes volt,  de amúgy tipikus széparcú lengyel), és lesátraztam mellé, szerencsémre még segített is :) 

 

Vele elindultunk összevissza a kempingben (bár mindig ott kötöttünk ki, hogy az én sátram előtt nyelvészetes témákat szettünkszéjjee' :D), és már aznap marhasok havert szereztünk - sikerült megismernem a németek egy másik oldalát, minden előítéletemet leküzdték a dessau kempingesek - mondjuk az is igaz, hogy a Metalista egy külön faj, és máshogy viselkedik :)

Hajnali 2-ig vagy 3-ig beszélgettünk a sátram mellett ülve a földön két sátorszomszéddal, angolul - itt is megcáfolták a németek azt, hogy nem tudnak angolul - úgy tűnik, ez csak az én környezetemre igaz, körülöttünk mindenki szépen beszélt angolul! 

Én csütörtökön még rendesen iskolában voltam, tehát egy "picit" fáradt voltam, így szépen leintettem őket, hogy legyen szives a buli mostmár csendesedni, vagy elköltözni a sátram küszöbéről, mert aludnék - első sátrazós élményem, egyedül, de nem volt semmi gond, szépen elaludtam úgy 1,5 óra után, aztán 3/4 óránként megébredtem :) 7-kor pedig már végérvényesen felkeltem, nem bírtam ki tovább a sátorban, így indult az unatkozótúra... Lengyelem (amúgy van neve is, de egy idő után már csak Polskának hívtam :D) még nagyon aludt, tehát elindultam egymagam felfedezni a területet, ugyanis mire előző nap meglett a sátram, be is sötétedett, így nem nagyon tudtam, hogy hol vagyunk (csütörtökön került is mindig jó sok időbe, mire visszajutottunk a sátrunkhoz :D)

 

Itt a sátram rendrakás után, szerintem jó  vagyok :)

 

http://a8.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/248048_2078932015518_1311562757_2503869_4326440_n.jpg

 

Elmentem zuhanyozni, nagyon kíváncsi voltam, hogy van megoldva ez a bizonyos Flatrates dolog stb.stb.  - 5 euróért vehetett az ember ilyen úgynevezett "flatratet", amivel korlátlan  számú alkalommal használhatja az angol wc-ket (!) és a zuhanyzókat.

 

Itt egy kép:

http://a5.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252173_2078948735936_1311562757_2503936_3943409_n.jpg

 

A zuhanyzó is hasonló volt, mosdó, zuhanyrózsa mellette/benne, bár sajnos mindig húzni kellett egy kallantyút,hogy a víz ne a csapból folyjon.. :D A sor hatalmas volt, többszázan vártunk mosakvásra, de szerencsére úgy 20 zuhanyzó volt, tehát lehetett haladni - én meg jó magyar szokásomhoz híven, beelőztem a sor 2/3-át^_^

 

Ezután rájöttem, hogy éhes vagyok, és hogy van a fesztiváltól nem messze egy élelmiszerbolt - bár nem nagyon tudtam, hogy én oda hogy jutok el, de elhatároztam, hogy sikerül, így elindultam - végül nagyon egyszerű dolgom volt, ugyanis percenként jártak a rokkerek bevásárolni, így csak követni kelle... - kellett volna őket, ha nem jön egy csaj, és kérdezi meg, hogy tudom-e, merre van az akkreditációs pult... Hát egész véletlen tudtam, és amíg elvezettem őt oda, dumáltunk, s mondta, hogy ő a Nuclear Blastnál dolgozik! Kicsit leesett az állam :O 

 

Ezután mentem tovább a boltba, és vettem jó kis fesztiválétket - csipsz, csokis keksz, kis csomagolt zsemlék, rendes zsemle, meg kenő, úgy kb.  7 euróért,tehát büszke voltam magamra! Mondjuk kicsit túl is értékeltem magam, a fele kb. ha elfogyott a feszt végére :DDD 

 

Úgy 11:30 lehetett, mire végre beengedtek minket a fesztiválterületre - rögtön a kemping mellett, de mégis leválasztva - a kempingbe nagyon sok mindent bevihetett az ember, az ellenőrzés a kempingterületre átmenéskor történt, így jó sokáig tartott a bejutás.

 

Itt ni:

 

http://a6.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/250973_2078933575557_1311562757_2503875_7554124_n.jpg"

 

 

http://a8.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/255048_2078933735561_1311562757_2503876_6494032_n.jpg

 

 

http://a2.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252718_2078934015568_1311562757_2503877_363151_n.jpg  - de tiszta, de meglepő így utólag visszanézve.. Ááá!:)

 

1. nap

Már a Kultasiippi-re beálltunk Polskával, de rájöttem, hogy fázom, így visszamentem a pulcsiról, így le is késtem a koncertjüket... Finn nevük és gondolom finn dalaik is vannak, de amúgy egy németországi banda. Utánuk következett a Purgatory, akik nekem nem igazán jöttek be, tipikus fesztivál legelején játszó ismeretlen banda, passzív közönséggel, de legalább szoktuk a hangerőt, arra tökéletes volt :D 

Ezután következett a nap első picit élvezetesebb koncertje, a Guns of moropolis - ilyen metálos rockabillys westernes valamit játszanak, táncolható dalok, énekelhető zene, dallam, élvezhető ritmus, ha jönnek valami fesztiválra, szerintem újra megnézem őket. Táncolni vágyóknak jó! 

Őutánuk következett az első olyan banda, akiket úgy igazán vártam, a Kivimetsän Druidi - fantasy folkpower metál Finnországból - bármennyire is kértem őket, nem játszották a Tuoppein'Nostelolaulut, viszont volt Blacksmith, Jaaska Varttunut, meg aminek igen örültem, Pedon Loitsu is. Elég szép adag ember összegyűlt a koncertjükre, voltak ott finnzászlósok, vikingek, mindenfélék.

A folkereket váltották az állatok, ugyanis a Milking the Goat Machine koncertje következett - nem tudom, be kell őket egyáltalán mutatni? Teljesen elborult zenét játszanak, és kecskemaszkban lépnek fel. Csak úgy szállt a por a koncertjük alatt előre. Ja, hogy milyen por?

http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/252038_2078949375952_1311562757_2503938_3748432_n.jpg

A könyököm Trollfest után bánta is a dolgot, azután már inkább hosszúujjúban (áú...) pogóztam :DDD 

Nem igazán ismerem a Milking számait, de így is teljesen átjött a koncert hangulata! Mondjuk a vesztem az volt, hogy ezt is első sorban álltam végig, és nem normális mennyiségszer hozzávágódtam a szar kordonhoz -_-

 

A nap sokkja a Primordial koncert volt, kicsit a Virrasztókhoz tudnám hasonlítani, egy kisebb síri hangulat, féltve levegőt vevés és hasonlók. Az énekes egy "véres" trikóban volt és az arca is véresre volt festve, a buli alatt pedig benyakalt fél üveg whiskeyt... Elképesztő, hogy mennyire karizmatikus az énekesük, és hogy mennyire tudta irányítani a tömeget, nem semmi :)  És mint utólag kiderült, a magyarjaim magyar zászlóját írnek nézte, és küldött nekik számot xDD

Ezután következett az állítólagos német legenda, a Rage koncertje. Nem igazán tudtam róluk sokat, csak hogy Myspacen egész tetszett, így jól megleptek - szép dallamú, jó kis fasza dalaik vannak, és nevükhöz mérten jó koncertet is adtak! Volt közönségénekeltetés - a Higher than the sky nevű számnál - nagyon feelinges volt!

A koncert után kezdtem magam kicsit szorosabban hozzá"láncolni" a kordonhoz, mert gondoltam, hogy nagyon meg fog indulni a tömegáradat az első sorba, mivel hogy jön a Cradle of Filth! Ők is egy kisebb legenda, nagyon ismertek, és ehhez képest - szerény véleményem szerint egy nagy nulla volt, amit nyújtottak. Engem személy szerint Dani nyögése a végefelé már kimondottan zavart, nem volt változatos a setlist, a koncert pedig kimondottan lapos volt, semmi hangulat. Sajnálom.

7-8 koncert után végre elérkezett az este az pontja, az Amon Amarth koncert! Sajnos ezen sem éreztem magam olyan jól. Ekkor már megindult az első sorba való tolakodás - amikor pedig elkezdődött a koncert, tényleg nagyon durván megszűkült a terület - egy több, mint két méter magas srác akart kiütni az első sorból - most nem azért, de vajon melyikünk nem fog látni a másiktól? -___- A hangzást valahogy nagyon elrontották, néha nehéz volt felismerni a számokat, a fő dallamot játszó gitár nem volt elég hangos, vagy valami ilyesmi - ez amúgy nem volt egy túl ritka esemény a feszten, de talán AA-nál volt a legzavaróbb. Nagy élmény volt látni őket, figyelni a show-t (mindenféle tüzek voltak), gyönyörű volt a kulissza, tehát rossznak nem volt rossz a buli természetesen!

Mind a ketten Polskával nagyon fáradtak voltunk, így nem maradt más hátra, mint elmenni aludni. 

 

2. nap

Ez a nap teljesen máshogy alakult, mint az első. Reggel szerencsére sikerült később fölkelnem, mint pénteken. Nemsokára megláttam egy magyar zászlót a sátramtól olyan 150 méterre, mondanom sem kell, nagyon hevesen kezdett kalapálni a szívem - pénteken már egész kétségbe voltam esve, hogy sosem találjuk meg egymást :D A gond csak annyi volt, hogy amikor odamentem, senki nem volt a magyar zászlós pavilon alatt... Kicsit tébláboltam, majd indultam tovább, és közben többször is visszanéztem, végül dél körül találtam ott embereket - kérdésemre kiderült, hogy németek, de van egy magyar haverjuk, viszont kicsit arrébb lakik még kettő magyar... Azonnal siettem oda, és meg is láttam az egyenpólónkat - *nagyöröm bódottá* Hirtelen jött is a sörbontás, meg kiderült, hogy összesen öten vagyunk magyarok a fesztiválon, így gyorsan meg is kerestük egymást, és örültünk egymásnak :) Itt vagyunk-e:

http://a1.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/248678_2078937095645_1311562757_2503892_2278172_n.jpg

Beszélgettünk koradélutánig, amikor rájöttem, hogy nekem ám koncertre kell menni, így elindultunk a nagyszínpadhoz. Számomra a Thaurorod indította a napot, megvan a CD-jük is, ilyen szimfónikus poweres finnmetált játszanak - és természetesen mentem is az első sorba (,,mert hogy helyes a gitárosuk"). A srácok hátul maradtak, én előlről élveztem a koncertet, énekeltem úgy-ahogy a szövegeket - a bandának még csak egy albumja van, tehát eléggé egy hatalmas lehetőség volt ez nekik, ennyi ember előtt játszani - de a közönség vette is a lapot, úgy tűnt, sokaknak bejön a zene. Szerencsére egész emberire sikerült a hangosítás, így élvezhető volt a dallamos zene annak is, aki még sosem hallott a bandáról.

A következő zenekarnál jött egy nagyobb stílusváltás, a közönség megkétszereződése, sokan kíváncsiak voltak a Trollfestre. Talán a világ legkomolytalanabb bandája, a CD-jük bookletjében a köszönet rovatnál csak sörmárkákat sorolnak fel. Már amikor feljöttek a színpadra, tudtam, hogy ez valami nagyon nagyon beteg lesz, és így is volt. Az első szám alatt még passzívabbak voltunk, de ahogy ment az idő, hatalmas nagy moshpitek alakultak ki, táncoltunk meg circle piteztünk minden egyes szám alatt. Meg is szereztem az első sérülést... Az ökölnagyságú kövekre szépen elestem az egyik circle pit alatt, és jó kis vérző könyökkel végeztem :) De így legalább megismertem a vöröskeresztes bácsikat is - nem mintha ilyen kis érzékeny lány lennék egy kis sebre, de amilyen higiéniahiány és igénytelenség ment a fesztiválon (na meg amikor elestem is tök poros voltam), inkább megkértem őket, hogy fertőtlenítsék le, meg kaptam rá ragtapaszt is.. Aranyosak voltak :) 

Ezután jött egy kisebb szünet - szombaton már nem volt kedvem végigállni minden bandát - így járogattunk, ettünk, ittunk, vásárolgattunk, csak Misery Index -re értünk vissza, akik pont olyan koncertet adtak, mint amilyet vártam tőlük - kemény, és szigorú - szerencsére a Traitors sem maradt ki a setlistből. Itt inkább csak headbangelgettem meg csápolgattam magamban, eléggé ment a moshpitben a keménylegénykedés :)

Amikor újra elkezdtem keresni magyarjaimat, nem találtam, így kivettem egy sört a sátrukból, és azzal társultam a bejárat előtt - aztán nemsokára megjöttek ők is - Norbi részegen, mint az állat, csak leesett mellém a fűbe - tökéletes pillanatok Dalriadaéneklésre. Van videó is, de inkább ne keressetek rá. Mindenesetre kitaláltunk egy új bandát: Children of Sodom x)) 

A Wintersun eléggé nagy név volt ahhoz, hogy úgy érezzük, be kell rájuk menni, így törtettünk előre a tömegben. Sajnos én nem igazán ismerem a számaikat, meg a bandát se (dedikáláson úgy mentem oda hozzájuk, hogy ,,Hi, you are the guys from Wintersun?"), így nem igazán jött így átélőben a koncert. Viszont már az első szám alatt rengetegen crowdsurföltek, elhatároztam, hogy akkor én is betársulok hozzájuk, fel is tetettem magam, így megvolt az idei év első crowdsurfje is - amit még ugyan ezen a koncerten követett egy második is. Ezután pedig egy padra fölállva követtem a koncerteket, mivel Balázsékat már nem tudtam újra megtalálni a tömegben. 

A Saxon koncertje nem nagyon érdekelt, így kajáltam, sétáltam, az utolsó pár szám alatt pedig beálltam helyet foglalni, Arch Enemy -re. Eléggé hűvös volt már, hideg a kordon, tehát nem győztem várni, hogy kezdjenek már (23:55-re volt kiírva a kezdés, tehát elég késő - viszont itt meg kell jegyeznem, hogy ez a jó a német fesztiválokban, hogy talán egyáltalán nem volt késés, csúszás, betartották a dolgokat rendesen). A securitysok ilyen promó karpántokat, vagy mi a fenét osztogattak, Khaos Legions logóval, úgy ezer szétrepült a közönség soraiban, meg dedikáláskor is - nekem is lehetőségem volt kezet fognom a tagokkal, meg Angelával csinálni egy közös képet - nagyon aranyos lánynak látszott.

Igazából el kell mondanom, hogy nem is voltam benne biztos, hogy AE koncerten ott maradok, hisz csak pár számot ismerek tőlük, azokat sem túlságosan szeretem, hideg van és fáradt vagyok - de szerencsémre ott maradtam. Igazán profi koncertet adtak, szuper volt a hangzás, majdnem az összes számot ismertem. Nagy volt a show, volt egy kivetítőjük is (ahol néha egy-egy szövegrészlet is látható volt, tehát még énekelni is tudtam, meg is lett a kedvenc dalrészletem: ,,I am, who I am, take it or leave it, a rebel at heart!"). Egyetlen kisebb "hibája" a koncertnek a közönség volt - nem tudom mi volt a gond, fáradtak voltunk-e, vagy mi a fene, de egy kisebb passzivitást éreztem a közönség soraiból, nem volt megőrülés, hangoskodás - pedig szerintem ha én pasi lennék, megőrülnék egy hörgő csajszitól :)  

A koncerttel nekem hamar véget is ért az este, nagyon fáradt voltam, meg fáztam, így mentem aludni :)

 

3. nap

Senki se gondolja azt, hogy letargiával ébredtem, mivelhogy a fesztivál utolsó napja érkezett el, és hogy a mai nappal lezárul a háromnapos őrület - ez egyáltalán nem így volt. Teljesen ellentétes hangulatban, mint egy kisgyerek vártam az estét - nézzük csak: Kalmah, Arkona, Equilibrium, Sabaton és még sok más, mind egy nap!

A fesztivál kétségkívül legjobb napja - és jó hamar el is kezdődött. Ismét csatlakoztam magyar barátaimhoz, és elindultunk a beengedőskapuhoz, ugyanis az Excrementory Grindfuckers koncertjével kezdődött (számunkra) a nap. Ahhoz képest, hogy 12:15 körül járt az idő, a kapu előtt többszáz ember állt, és a 3/4-ük le is késte az EG kezdését - úgy tűnik, a szervezők nem számítottak arra, hogy ennyien kíváncsiak lesznek ezeknek a teljes ütődöttetnek a koncertjére. És kíváncsiak voltak. Nem is ok nélkül. Az EG jött, aratott, gitárt tépett, leszarta a világot (egy hatalmas áthúzott hangjeggyel a háttérben), az emberek pedig, ahogy azt kell, megőrültek. Legközelebb is! :D

Ezután jött egy kisebb ebédszünet, utána pedig sietés vissza, az egyhuzamban lenyomandónak látszó koncerthegyekre. Egy kihagyott banda után már újra a színpadnál teremtünk, hogy ne is teremtünk volna - elvégre Kalmah koncert van - csak a Metalfest miatt ismertem meg őket, de igazán megszerettem a finnek melodikus death metálját - sajnos a hangzás nem épp lett tökéletes, és nem mindegyik számukat ismertem úgy igazán, meg nem játszották a Time Takes Us All-t, de ennek ellenére nagyon jó koncertet adtak, zúzós, sokheadbangelős, Heroes to Us-os meg Hades-os. Elemükben voltak az északiak, és a közönséget is nagyon felpörgették. 

Kalmah után nem volt megállás, a közönség csak egyre gyűlt és gyűlt, megnézni az orosz pogányok, a mára már ismer és elismert zenekarrá kinőtt Arkona koncertjét. Talán az első és egyetlen olyan banda volt, aki magának hangolta, próbálta, és hangpróbálta a hangszereit a színpadon - de így legalább hamar el is hittem, hogy végre megint látom szeretett Arkonámat - meg odaköszöntem Ruslannak, aki kedvesen vissza is intett. Aztán megjelent pár ismeretlenebb arc is a színpadon - kiderült, hogy az Arkona ma plusztagokkal lép a színpadra - volt egy csellóslányunk, meg egy dudás/furulyás/mindenféle sípos fiúnk is, tehát egy egész különleges Arkona koncert volt. A Pokrovi Nebesnogo Starca-val kezdtek, ami egy tök jó szám, csak kúúvameglehetősen hosszú az intrója, így örültem, ha nem alszok el - bár az ezután kezdődő zúzás úgyis felébresztett volna. A közönség hamar vette a lapot, zúzott együtt a bandával, az éneklés résznél énekelt, a tapsolós résznél pedig tapsolt. A hangulat maradt, a számok követték egymást, jött a Od Serca k Nebu, a Goj, Rode, Goj (aminek a minap jött ki az új EP-n az akusztikus verziója, nézzetek utána!). Ezután következett egy igazán bulizós, gyors blokk, csodálom, hogy éltem túl az egymás után következő Kupala i Kostromát, Pamiatot, Yarilo-t és Stenka na Stenkut - 100%-osan, megállás nélkül, végigugráltam és énekeltem (milyen jó tudni az orosz szövegeket...) a dalokat, az utolsó kettőn még a pogóba is belevetettem magam - olyan jó kis nekemvaló folkos nem öklözős nem durvulós, hanem inkább táncolós jellegű pogó volt - és utána még az első sorba is vissza tudtam furakodni. 14:30-kor lett vége a koncertnek, én félholtan, tehát gyorsan elsősegély jellegűen kellett egy pohár víz, meg egy fagyi. Miután ezek meglettek, mentünk Arkona dedikálásra - talán ezt vártam a legjobban. Siettünk, hogy utána rögtön tudjunk menni helyetfoglalni Equilibriumra. Amikor álltunk a sorban, még a Kalmah dedikálás folyt - aztán egy 20 perc után jött egy srác, kiragasztotta a Meet'n'Greet sátor oldalára, hogy "Autogrammstunde Arkona canceld"... Nem hittem a szemeimnek, annyira örültem, hogy végre lesz normális közösképem Másával, meg hogy megint megdicsérhetem a srácokat, erre tessék... Nem akarom magam azok helyébe képzelni, akik 3/4+ órát vártak a bandára, amikor szembesültek a kiírással. A sztori előnye, hogy a Kalmah még ottmaradt egy kicsit dedikálni, így megint elővettem a kétmondatos finntudásomat, és csináltam velük egy közös képet :) 

A kép után pont megürült két szép ránk váró hely a kordonnál, mi meg jól be is álltunk oda, mivelhogy az Equilibrium -ot első sorból kell látni (ha már a meetngreetes játékot nem nyertük meg, annak ellenére, hogy nekünk volt a legtöbb lájkunk, gratulálok). Hangolás alatt találkoztunk a Metalfest talán egyik legaranyosabb jelenetével: láttatok már kétajtósszekrény méretű szekuritisbácsit Smarties-os csokinyulat majszolni? Hát, mi láttunk :)

Az Equilibriumra annyira nem gyülekezett a tömeg, nem volt nyomakodás (pedig azt hittük, a németek nagyon szeretni fogják őket), de azért a koncert kezdetére (megint benyomták a Kurzes Epos-t intrónak, biztos direkt húzzák az agyam *.*) elég szép sok ember összejött. Második számként máris jött a Blut im Auge - és ahogy ezt kimondták, rájöttem - nekem pogóznom kell menni. Így a BiA pármásodperces intrója előtt gyorsan oldalazás be a tömegbe, és ahogy elindul a zene, be a pogós/wall of death-es keverék valamibe. Igen jó volt a közönség, sok pogós (azok a fránya kövek! Szerencse, hogy ezennel védelmi célból hosszú ujjú pulcsiban voltam), és minden egyes számot Wall of Deathtel indítottunk. Bennem pedig dolgozott az Equi előtt lehúzott két Red Bull, tehát én is eléggé aktívkodtam, kétszer ismét crowdsurföltem. Lejátszották a kihagyhatatlan Unbesiegt-et, a Met-et, a Heimwärts-ot, az Ewige Sieg-et, meg a Verbrannte Erdét, ezekre úgy emlékszem :) Most is estem pogóban, és csak pár másodperc után húzott fel valami csajszi meg valami srác, de nem gáz :):)  

Equi után még mindig nem volt pihenés, ugyanis következett a Sabaton dedikálás. Gyorsan megkerestem Polskámat, mivel volt egy ilyen akció, hogy aki Sabatonos fölsőben, meg lengyel zászlóval ott marad dedikálás után, szintén nyer ilyen együtt fotózkodós meet'n'greetet a Sabatonnal - nekem semmim nem volt, de Polska nagy lelkesen zászlója alá fogadott :D:D Így szépen türelmesen vártuk a sorunkat Sabaton dedikáláson, közben fél füllel hallgattuk az Amorphis-t. Róluk annyit tudok elmondani, hogy egy hatalmas banda, kiváló zenével, viszont koncertre valahogy nem a legalmasabbak, nincsenek olyan tipikus koncertszámaik - bár a House of Sleep-re azért buliztam. 

Sabatonékkal kezet ráztam, Joakimmal azért a biztonság kedvéért most is fotózkodtam. Utána megkezdődött a várakozás, csak gyűltek és csak gyűltek a lengyelzászlós emberkék. Egy fél óra várakozás után végetért a dedikálás, és jött az ukáz, hogy induljunk el, kerüljük meg a sorbaállókat, és a sátor mellett elkészült a Sabatonos seregről, itt megtekinthető:

http://a2.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/250096_2087841718255_1311562757_2517909_6172640_n.jpg

Volt lehetőségünk újra fényképezkedni a bandával és pár szót is váltani, így megkérdeztem tőle, hogy mik voltak a tavaly ajándékba kapott pálinkától a benyomásai - ,,It really fucked me up. Never again!" - szerintem ennyi elég is... :D Hatalmas arc, amikor a banda többi tagja már el is vonult, ő még ott maradt a rajongóknak :)

A buli még ezután sem állt meg, ugyanis szerencsére magyarjaim azóta már az Equilibrium dedikáláshoz sorakoztak, mi meg Polskával szépen beálltunk közéjük - mert hogy miért ne. Eredetileg terveztük az Equi-nek megemlíteni a félresikerült meetngreetes sztorit, de ott már mindegy volt :) A Kataklysm koncert közben elkezdődött, így csináltunk egy kisebb moshpitet meg circle pitet az autogrammra sorbaállók között - szerencsre, hogy a securitysok nem szóltak semmit. Meg szerencse, hogy teljesen józan állapotban is tudok olyan hülye lenni, mintha ittam volna - azt hiszem, ezt hívják örömittasságnak - lásd aznap délután. Odajutottunk az Equihez, velük is kezetfogtam, a lánykával összemosolyogtunk, meg csináltunk mindenkivel képet.

Ezután oszlottunk, én a vizesblokk felé vettem utamat - egy az, hogy nagyon kiszáradtam, a másik pedig az, hogy az az akkori állapotom már igencsak tűrhetetlen volt - izzadtság, szálló por - kell tovább mesélnem? Kataklysm-re még mi hárman magyarok visszaértünk, kicsit fejetráztunk, én meg nagyon készültem, hogy hova fogok besurranni az első sorba majd Sabatonra. Egyik crowdsurfölős kivétele alatt, amikor mindenki hátrafordult, próbáltam verekedni - vesztemre egy nagyon dagadt túlsúlyos lány mellé, aki a nagy vala hátsó részével visszautalt az eredeti helyemre. Jó, zúzós, élvezhető koncertet adtak a fiúk, jó hangzással, és vagy 100 crowdsurfölővel, videó is van róla youtubeon. Szerencsém volt, koncert után páran eltünedeztek az első sorból, így mindhárman végülis befértünk az első sorba - a meleg ellen a szekuritisoknak pedig eddigre sikerült megtalálni végre egy jó megoldást - jópár kannányi vízzel és pohárral felszerelkeztek, és osztogatták a jónép között. Sabatonra el is kellett.

Az egész Final Countdown-t lejátszották, mire elkezdőtött a koncert. Számomra nem volt kedvező a koncertkezdés, Ghost Division első számként ... nem egy nagy kedvenc, de legalább felvettem az egészet. A közönség vagy nagyon részeg volt, vagy nagyon vicces kedvében érezte magát, Joakimot szinte soha nem hagytuk megszólalni, a Sabaton kántálás mindig átdeformálódott Noch ein Bier!-ezésbe (Még egy sört!), míg végül elértük a célunkat - Joakim kifutott egy doboz sörért, és a közönség biztatására húzóra megitta, itt a videó az esetről:

https://www.youtube.com/watch?v=LKy5hCAG5mY

Az alaphangulatot nagyon megadta a közönség aktívkodása, Joakim nem győzött minket dicsérni, többször meghajolt a közönségnek, és mondta, hogy ez bizony egy olyan élmény, amit 10 évig nem fog elfelejteni. Hát hajrá! Majd remélem valami magyarországi koncerten is szerzünk nekik ilyesmi élményt :) 

Az est következő nagy örömködése az volt, hogy Lengyelországban a Coat of Arms aranylemez lett, és a kiadó a színpadon gratulált a bandának:) Hajrá Polska! :D Joakim, mint mindig, elemébe volt, sok baromságot beszélt, poénkodott, a koncertnek egyetlen rossz pontja az volt, hogy 10-kor vége lett, lévén utolsó nap, így az egész koncert teljesen világosban zajlott le. Itt is, mint Amon Amarthnál volt tűz, jó kis effektek, hozzá is adott a koncerthez, meleget is, meg hangulatot is - még szerencse, hogy volt vizem:) 

Koncert után még egy kicsit maradtunk a színpadnál beszélgetni, aztán megindultunk a fiúk sátrához, ahonnan elhurcoltunk egy karton sört az én sátram helyéhez... Innentől negyedik napnak veszem a történéseket... Minden egy teljesen random, előre sosem gondolt módon alakult... :) 

 

4. nap

A fesztivál lezárása a vártnál teljesen másképp sikerült - a koncerteknek már este 10-kor vége lett (ugyanis sokaknak másnap már munkába kellett menniük, így haza is utaztak akkor), de az emberek egy nagy része még nagyon is bulizni akart. Mi Norbival és Dezsovel Balázzsal nem terveztünk semmi extrémet, csak kihurcoltuk a megmaradt sört a sátram helyére (ugyanis én már el voltam készülve, be voltam pakolva, mert én is éjjel terveztem már hazautazni ugyan azzal, akivel jöttem). Aztán megbontottuk a sört, a földimogyorót elültettük a földbe, beraktunk zenét, és egyre jobb lett a hangulat. Írtam a srácnak, hogy fél órát maradok, remélem nincs gond. Aztán fogyott tovább a sör (meg a cigi is :/), és egyre kevésbé volt kedvem menni - végülis nem minden nap bulizik az ember lánya/fia magyarokkal a németországi Metalfesten... Így felvetettem ezt a témát a srácoknak is, akik még azt mondták, hogy akár a hazavonatomat is kifizetik (amirol szerencsémre megfeledkeztünk), csak maradjak, merthátazértna.
Aztán miután Norbival egy WC-s körutunkról visszaértünk [közben meginterjúvoltam a fél fesztivált, odamentem random pavilonokhoz, hogy kinek melyik banda tetszett a legjobban (volt ott Sabaton, Eisregen, Primordial, többre nem nagyon emlékszem, de egész egyhangú volt), meg reklámoztam Magyarországot, és miután végre visszataláltunk a sátrunkhoz (basszus, sose kóboroljatok el sötétben!), és újra WC-re kellett mennünk, találkoztunk pár érdekes arccal. Eloszöris nagyon hamar barátok lettünk egy német lánnyal, aki szintén egy kisebb finn fan, és máris elcsevegtünk finnül a nagy semmirol - persze o is kész volt, mint én.
Ezután egy adag hangoskodó, járkáló, éneklo csoportra lettünk figyelmesek... Egy csomó unatkozó metalista egy kisrádiót hordozva meg kiabálva járt körbe-körbe a fesztiválterületen... Természetesen mindenki kezében s hasában sör... Volt ott spontán wall of death zene nélkül, éneklés, emberek fölébresztése és hasonlók. Mi persze Norbival futottunk utánuk - aztán eszünkbe jutott, hogy Balázst otthagytuk, szegény biztos unatkozik, na meg, hogy elfogyott a sörünk és a "sátor"nál még biztos van, így visszamentünk, felpakoltunk sörrel és vittük magunkkal Balázst is. A program maradt az elozo, a rádióban mindig ugyan az a szám, éneklés, pavilon ledöntése, ivás, wall of death, fényképezkedés, ismerkedés, röhögés. Norbi természetesen magához híven meg is tanította nekik az egyik leggyönyörubb szót, így pár percen belül már egy csomó német meggyozodéssel ordibálta, hogy "tívorja, tívorja". Csúcsforgalom idejében körülbelül 30-an lehettünk ebben a kis csoportban, egy ido után már a securitysok is bekapcsolódtak, követtek minket, figyelték, hogy mit csinálunk, kérték, legyünk halkabban, meg mondták, hogy részegen vagyunk. Én meg védtem magunkat németül, hogy na de kérem, a fesztivál utolsó napja, mi csak szórakozni szeretnénk még egy utolsót... :D
Sajnos egyre többen elmentek, egy részünk meg megállt egy másik hordozható rádiónál, Amon Amarth-ra headbangelni, így nehéz volt magunkat újra összeszedni...
Aztán egyszercsak hirtelen én lettem a kör közepén, és most felém jött a kiáltás, amit eddig a bemondólány kapott meg mindig, ahányszor felbukkant: ,,Ausziehen! Ausziehen" De nagyon aranyos volt körülöttem mindenki :) :)
Közben lettek új barátaink is, pár spanyol srác, egy fiú kezébol kivettem a dorombot, hadd játsszak már én is, és mindenki csak nézett rám, várván, hogy úgysem tudom megszólaltatni, de pechjükre simán játszottam rajta. Aztán egy srácon nagyon nézegettem a helyi fesztiválcigis - Pueblo -s trikót, amit ennek eredményeképp nyakamra húzott és nekem ajándékozott - hajnalban rájöttem, hogy még mindig megvan :D
A legvégén már csak úgy hatan ültünk egy kis körben, és értelmetlen dolgokról csevegtünk, meg cigiztünk... Amikor ok is elmentek, mi maradtunk ott hárman, gondoltuk, ledolünk aludni (igen, csak úgy, azon a helyen)... Ez egy ido után kényelmetlen lett, nekem meg mehetnékem volt...
Itt (is) van egy kis filmszakadás, de kikötöttünk egy kis társaságnál, akik szintén nem aludtak, ennek ellenében volt náluk égo tuz meg gofri, így én nagyon hamar összebarátkoztam velük. Meg bacardi és mézbor is, így Norbi is.
Kis zenész társaság volt, volt náluk gitár, meg dob, meg énekeltek, elég szép kis hangulat volt. Amikor odakerültünk hozzájuk, már icipicit kezdett világosodni. Aztán valahogy megtaláltuk egymással a társaság blackmetalistájával (aki amúgy tök jól játszotta és énekelte a Herr Manneliget gitáron, plusszpont), aki pont úgy kicsit poros meg koszos volt, mint én, és a szoke haja volt feketére festve, és rövid is volt, de ennek ellenére akkora szexepilje (vagy azt magyarul is sex-appealnak írjuk? na mindegy.) volt, hogy huuuuuha :) :) (Amúgy Jannes -nak hívják).. Vele egy .. kicsit megharapdáltuk egymást, na... Az egész társaság kicsit ilyen szado-mazos volt. Volt még ott egy kicsit ducibb srác, de mindig engem nézett, egy idosebb germán, o volt a fodobos, TomKaulitz, legalább is annak hívtam, mert olyasmi arca volt, de igazából utált ezért a nevért. Úgy hajnali hatig játszhattunk így, a dobos már elaludt, én már nem furulyáztam (ja igen, hogy én is felbuzdultam, és elokotortam a furulyát a hátizsákomból, és játszottam Inis Mona -t, meg Blut im Auge -t, de igazából mindketto siralmas volt, mondjuk nem is csodálom), a blackmetalistám meg egyre inkább részeg lett (tizensokadik sör után)... Norbi szuper kis fekvohelyet talált magának egy gumibálna és egy felfújhatós labda között (Balázs már rég nem volt ott), én meg nem tudtam magammal nagyon mit kezdeni, bár egyre kevésbé éreztem magam jól. TomKaulitz eddigre megbékélt, és szóbakerült az Amon Amarth, így megpróbálkozott elmesélni körülbelül az egész Eddát - kár, hogy túl fáradt voltam, és hogy túl részletesen mesélte.
A zászlónkat visszahordtam a fiúk sátrához, fölkeltettem Balázst, mentem Norbihoz, akit még pár pofon sem nagyon keltett fel. Aztán csak-csak összeszedtük magunkat, segítettem a fiúknak is pakolni, aztán jött egy ilyen megérzés, hogy akkor most nekem mennem kell... Felírtam magamnak még otthon egy jó vonatot, de én marha, az indulási idot nem írtam fel, csak az állomásokat, és hogy melyik vágány, így a vakvilágba indultam el végülis vonatot keresni. De akkor már eléggé mindegy volt - a fesztiválos buszjáraton a vasútállomásig azt hittem, hogy meghalok, rázott összevissza, nem tudtam, hogy elájulok-e, vagy hányok hamarabb, de szerencsére egyik sem történt meg.
Aztán ahogy végre megérkeztünk, láttam egy olyan vonatot, ami Berlinen keresztül megy, gondoltam, hogy az szuper, Berlinbol már simán hazatalálok, meg a papírra is valami ilyesmi van felírva. Így szépen megvártam a vonatocskámat, és ahogy beérkezett, terveimnek híven beköltöztem a vonat WC-be - legalább közel volt a csésze, ha bármi gond lenne, és nem rövidítettek meg vagy 50 euróval.
Nagyon lassan ment eleinte az út, sorra hagytuk el az ismeretlenebbnél ismeretlenebb megállókat és ismeretlenebbnél ismeretlenebb tájakat, már végül abban sem voltam biztos, hogy jó vonatra szálltam - ugyanis a mosdón kívül semmi mást nem láttam.
Aztán amikor végre megláttam az elso berlini U-Bahn megállókat, hát ... mit mondjak, sosem örültem az U-Bahnnak még ennyire! :)
Fogalmam sem volt, hogy Berlinben mennyit kell majd várnom, hogy lesz vonatom, de amilyen hihetetlen szerencsém volt, ahogy kiszálltam a sok pakkal a vonatból, a szomszédos vágányon (!) kb. 20 perc múlva indult a vonatom Frankfurt an der Oder-ba, ugyanígy WC, izgulás, szarullevés, aztán Neuzelle, itt szerencsére épp találtam egy fogyatékos WC-t, ahol jó nagy volt a hely... A többi már nem érdekes, Neuzellébe megérkezés, ahogy ott kiszálttam a WC-bol, jött a kalauz, de szerencsére nem akart tolem semmit... Szenvedés a koleszig, ami amúgy 15 percig tart, de ekkor egy órának tunt - kialvatlanul, másnaposan, koradélután tuzo napban, nehéz pakkal, bakancsban... Megérkeztem, dolgaimat kimostam, megfürödtem, és matinéidoben elmentem aludni :)


Konklúzió:
A németek mindent 120%-ra csinálnak, tehát ebbe beletartozik a bulizás is - náluk ez is durván megy - minden 5 sátorra jutott egy pavilon, tele asztalokkal, székekkel, minden 3 sátorra egy minigrill és egy autó, és 6 méterenként egy-egy autóból más és másféle zene szólt, televoltak zászlókkal, rengeteg beöltözött ember, csirkeisten, söristen, aminek áldozni kellett, meg megismertem egy új játékot is - tehát megadják a módját.
Sokkal több ember volt, mint a magyar Metalfesten (nem tudom, otthon mennyi volt, de itt ~10 000) és az emberek egy-egy kedvenc bandáért akár reggeli 13:00-kor is kiálltak a nagyszínpad elé.
A szekuriti hihetetlen kedves, még a harmadik napon is mosolygó arccal szedték ki a crowdsurföloket a tömegbol, és Sabaton elott még vizet is osztottak, de rengeteget.
Ami szar volt, hogy mivel a kemping és a koncertterület le volt választva (a kempingbe lényegében jegy nélkül is be lehetett menni), így a fesztiválterület elott volt az ellenorzés, ami néha nagyon lassan ment, és vizet sem vihettem be - mert hogy ott vegyek bent, így megtörtént, hogy a kávés pultnál kértem egy pohár tiszta vizet- a jó az, hogy adtak is.
Az árak nem voltak olyan szörnyuek, csak az embernek ki kellett nyitni a szemét, meg esetleg a zsebszámológépét - bár volt icipiciminikicsi szelet pizza 4 euróért, volt "Metalfest Bratwurst is, 2 euróért, zsemlye+ ketchup/mustár inkluzíve". Na meg közel volt a Penny Market - 0/24 órában tele metálosokkal :):)
Életem elso sátorozása volt, de a szuper hálózsáknak, meg a jó fesztiválidonek hála nem fáztam, egész szépen rendet tartottam, és a bemelegíto napi keresgéléseket leszámítva mindig szépen meg is találtam.
Rengeteg emberrel megismerkedtem, ismét rájöttem, hogy a lengyelek szuperek, Polska hiányozni fog :) :) :( :)



A legjobb koncertek:
1. Arkona
2. Equilibrium
3. Sabaton
4. Arch Enemy
5. Thaurorod
7. Amon Amarth
8. Kalmah
9. Kivimetsän Druidi
10. Trollfest

Crowdsurfök:
2x Wintersunon
2x Equilibriumon, mind sikeres

Csalódások, negatívumok
1. Arkona dedikálás elmaradt
2. Amon Amarth szar hangosítás, és a szépen össze is nyomtak, bár ez vele jár

Ereklyék:
2x pengeto - egyik Kalmah, a másikat meno vagyok, és máig sem tudom

Sebek: ami máig megmaradt, az csak az, ahol a bakancs megszorított, de volt egy pár kék foltom, bár ennél durvább is lehetett volna :)
Elvágódtam Circle Pitben, rá a kore, finom kis sebet csinált a könyökömön, de nagyon szépen ellátták a vöröskeresztes bácsik :):)


Van egy olyan érzésem (foleg az idei magyar Metalfestes videókat elnézve), hogy jövore is visszamegyek/ünk Dessauba! \m/




 

Méltóképp zárta a Dalriada az évet - egy különleges bulival ajándékozta meg rajongóit a magyar folkmetál kiemelkedősége.

Egy extra hosszú bulival (17 szám!!) és betekintővel az új albumba (amely Ígéret néven fog kijönni Európa és Észak-Amerika szerte februárban) vártak bennünket a Sopron külvárosában található Hangár Music Gardenben.

Egész méretes hely, és szerencsére nagyon jól ki is hangosították. Kellett is, kár lett volna lemaradni Andris és Laura gyönyörűen egybecsengő dalolásairól, Matyi szólóiról, hadd ne folytassam.

Először megkaptuk az eddig zárónótaként megszokott Walesi Bárdos duót, majd egy kis Szelekes/Dalriada best of-os blokkot, ezután továbbléptünk a 2009-ben megjelent Arany-Album dalaira, ezután pedig, amit már nagyon vártunk, az Ígéretes dalok jöttek. Megkaptuk a már egész sokszor játszott Hajdútáncot, a Leszek a csillagot (amiről megtudtuk, hogy csángó mondavilág az alapja), és egy teljesen új számot.

Az új dal címe Igazi Tűz, témái között van az elmúlás - ehhez illően egy igazán megérintő, szomorú szám, de pont olyan Dalriadás, mint az összes többi. Így négy ismert szám után biztosak lehetünk benne, hogy az új album megéri a pénzét.

Engem csak az lepett meg, hogy milyen kevesen vagyunk. Persze, sok sok sok sornyi ember állt, de én jóval nagyobb embertömegre számítottam... Úgy tűnik senki nem szeretne karácsonyi ajándékként Dalriada koncertet? Pedig ez megállta a helyét.

Nagyon lazák voltak a tagok, biztosan örültek a hazai pályának, koncert után jó sokáig ott is maradtak, lehetett velük beszélgetni, fotózkodni, aláírást kérni, mint ezt már tőlük megszokhattuk. Ezután aki fáradt volt, hazament, aki még bírta, átvonult (a zenekarral együtt!) a Deep sörözőbe, egy kis további beszélgetésre, közönségtalálkozóra.

A magyar csoda bizonyított, ismét letette, amit le kellett tenni, boldog karácsonyt kívánt, és elbúcsúzott. Egy dolgunk van már csak - türelmesen várni az Ígéret megjelenéséig, és imét egy nagyot bulizni a lemezbemutató koncerten.

Tisztelettel üdvözlök minden kedves Olvasót!

Merészkedtem nyitni a sokszáz mellé egy újabb koncertekkel foglalkozó blogot, mivel szeretek, sőt igénylem az élménybeszámolók írását. Már többször dícsértek, hogy élvezetesen írok, és hogy igazán "átjön" az egyes koncertek hangulata a beszámolóimból. Nem vagyok se zenész, se kritikus, se újságíró, így hát tőlem ne várjatok hozzáértő, kielemezgető beszámolókat, inkább tényket közlő, s azokat sok sok érzelemmel megfűszerezett beszámolók lesznek ezek.

Idáig a személyes blogomban írtam le beszámolóimat (volt, amelyet 36 óra ébrenlét után, volt amelyet élményekkel teli ésszel és szívvel írtam), egy ideig ezeket fogom ebben a blogban is leközölni.

Azért csak ezeket (most jön egy kis személyes rész), mivel bő egy hét múlva utazok el Németországba, ahol egy egész évet fogok tölteni (tanulni fogok), és nem igazán (egyáltalán nem :D) lesz lehetőségem koncertekre járni. Viszont itt beszerzek egy jobbféle fényképezőgépet is, és a 2011-es nyári fesztiválszezonról már képes beszámolókkal fogok jelentkezni. Emellett, ha lehetőségem lesz, saját készítésű miniinterjúkat is láthattok majd tőlem.

 

Köszönöm a figyelmet, remélem tetszeni fognak az írások!

 

Vica

bottom-img
süti beállítások módosítása